Az első megmentett világom. Hálából kineveztek papnőnek és igen sok beleszólásom van az ügyekbe. Legfőbb tartózkodási helyszínem.

Háború az elfek és a sötét elfek között, amely szinte teljesen kimerítette a készleteket, a bolygó szó szerint haldoklott e hatalmas erők nyomása alatt. Ez az erő már az éterben is érződött, ezért engem küldtek utánna nézni a dolognak; egyedül. (Az első önálló küldetésem.) Titokban tartottam származásom és csatlakoztam egy emberek alkotta klánhoz, akik szintúgy véget akartak vetni a háborúskodásnak. (Úgy hogy kiírtják az elfeket; nem nyílvánítottam véleményt; kezdtek bennem megbízni; de tudtam hogy rossz oldalon állok.) Meg is látogattam az elfek városát, akik szívélyesen fogadtak. Megbeszéltük az ellenségeskedés okát, és kiderült, hogy ők az embereket védik, mivel a sötét rokonaik szándéka elpusztítani az emberiséget. Az elfek voltak a világ utolsó bástyái. Amíg rávettem a két félt a tárgyalásra és a félreértések megbeszélésére, addig ellátogattam a sötét elfekhez. Az volt a szerencsém, hogy nem tekintettek embernek, hanem az istenek követének hívtak. Azzal a feltétellel vonultak volna vissza, ha az emberek elismerik, hogy ők provokálták ki az ellenszenvet. Én ezt teljesíthető feladatnak találtam, ám az emberek vezére felháborodva fogadta a hírt és nem volt hajlandó egyezségre jutni. Ismét az elfektől kértem segítséget, még időben, mert Carl sötét dologra készült. Fel akarta ébreszteni a Titánokat, a régi világ démonjait, azzal a tudattal, hogy képes lesz őket irányítani. Hát, tévedett és megfizetett érte. Gyorsan kellett cselekednünk, különben a Titánok elpusztítanak mindent és mindenkit. Kitapasztaltam az elfmágiát és arra a következtetésre jutottam, hogy a két erőt egyesítve legyőzhetők a Titánok. Ehhez viszont össze kellett fogniuk az isteneiknek is, Eva-nak és Shilliennek. Egész könnyen rávettem őket a békülésre, ekkor született meg Athelas és Elendil, akik egyesítve elferőiket megsemmisítették a veszélyforrást. Mindenki nagyon hálás volt és papnővé avattak, majd csatlakoztak az éteremhez.

Szeretek itt lenni, egyfajta kikapcsolódást nyújt és mindig felfedezek valami újat. Különleges, varázslatos hely. Ide telepítettem át Perzsiából a sárkányokat; szerencsére jól kijönnek az itt élőkkel, aminek nagyon örülök. Bevallom kicsit izgultam hogy fogadják majd őket, de nincs miért aggódnom. Rengeteg lény fogadta el bizalmamat és papnő létemre a helyi istenek is a segítségemre vannak, valamit az elfek, emberek, orkok, törpök, sötét elfek és az újdonsült kamael klán is. Eva sz élet és aszületés istennője (szerencsém volt látni gyönyörű kertjét). Egyeségre jutott Shillien, a halál istennőjével, ugyanis amíg meg nem érkeztem, ősi ellenségek voltak, mára ez a viszony átalakult rivalizálássá.

Athelas és Elendil, az elftestvérpár az én éteremből született a két istennő közreműködésével. Ők is jól kiegészítik egymást, általuk hoztam egyensúlyt és békét Enrichedbe. Korlátlan hatalmat kaptak, távollétemben ők helyettesítenek és mindenről tájékoztatnak. Mit mondjak, imádnak engem és án is őket. Egészében véve jó kis társaság, mindenkinek megvan a saját hozzá illő egyénisége a megfelelő tulajdonságokkal. Eliot, a fogadott bátyám, aki egyébként Carl kisöccse, de egyáltalán nem hasonlít fivérére. Ő is majdnem áldozatul esett gonosz tesvére tervének, de kimentettem szorult helyzetéből.